Balogh Zita A Yoga az indiai védikus kultúra egyik alappillére, melynek szanszkrit gyökere a „judzs” szó, ami összekötni, egyesíteni, figyelmünket valamire irányítani, összpontosítani jelent. Folyamatában a Pranayama gyakorlatok során lehet legteljesebben kapcsolódni a kozmikus energiájával, létezésünk alapelemével a Pranaval. A Pranajama, a légzés tudománya szintén szanszkrit fogalom: prana (életerő) és ajama (növelés, kiterjesztés), tehát az élet erejének a kiterjesztése. A légző gyakorlatok célja nem csak az éltető erő felvétele, mely a testet vitalizálja, hanem alkalmazásuk során irányításunk alá vonhatjuk az elménket, szabályozhatjuk kicsapongásait.
VedaYoga légzéshétvége
A Pranayama „ a légzés tudománya, a kerékagy, amely körül az élet kereke forog.” – írja B.K.S. Iyengar.
A Pranayama alapvetően a légzés fázisaival foglalkozik, ezek egyszerűen a belégzés (puraka), kilégzés ( rechaka) és a légzésszünet (kumbacha). Arányaik és hangsúlyaik szabják meg az alkalmazott pranayama technika hatását.
Megkülönböztetjük a légző gyakorlatokat a szerint is, hogy technikailag mely részét használjuk a tüdőnknek. A légzés folyamatában három légzéstípust különböztethetünk meg:
1. hasi légzés ( mély),
2. bordaközti légzés ( közép ) és
3. kulcscsonti légzés ( felületes ).
A legfontosabb jóga-légzőgyakorlatok között a teljes jógalégzés és a váltott orrlyukas légzés, melyeket rendszeresen gyakorolva, a megváltoztatott légzés ritmusa élénkíti a fizikai testet, harmonizálja a vérkeringést és az anyagcserét, ezáltal eredményesen hat az idegrendszer és valamennyi szerv működésére, továbbá segít a betegségeink leküzdésében és az egészségünk fenntartásában. A prana szervezetben való célirányos vezetésével növelhetőek a regenerációs folyamatok, méregteleníthető a szervezet, fokozható az immunrendszer működése.
A légző gyakorlatokat legjobb napfelkeltekor vagy naplementekor végezni, amikor a természetben is intenzívebben jelen van a Prana. A legalkalmasabb az ilyen jellegű yogikus gyakorlatokhoz egy csendes, tiszta, friss levegővel ellátott helyszín. A Bhagavad gita így ír erről: ˝ az embernek egy magányos helyre kell vonulnia. Terítsen kusa-szénát a földre, azt pedig takarja le őzbőrrel és egy puha ruhadarabbal. Az ülés ne legyen se túl magas, se túl alacsony, és szent helyen álljon. Ezután a jogi vegyen fel rajta egy szilárd ülőhelyzetet, s gyakorolja a yogát, hogy elméje, érzékei és cselekedetei szabályozásával, valamint az elme egy pontra rögzítésével megtisztítsa a szívét.˝2 A gyakorlatok kivitelezése alatt nagyon fontos a felvett testhelyzetünk pontossága. A fej, a nyak, és a hát egyenes tartása, a mellkas szabadsága, a hasfal megtartottsága, hogy a felvett pránikus energia szabadon áramolhasson a testben.
A pozíció felvételével a levegő áramlása a testben szabályozott és könnyed lesz. A test és az elme rögzítésével, hatunk a bennünk zajló élettani folyamatokra. Gyakorlás közben a légzésnek mindig kellemesnek, túlerőltetés- és feszültségtől mentesnek kell lennie. Saját kapacitásunk az idő folyamán majd egyre bővül, ahogy rendszeresen gyakorlunk.
A légző gyakorlatok egészségünkre gyakorolt hatásai is jelentősek. Ebből a szempontból a yoga asana i mellett, azért érdemes jógikus légzést gyakorolnunk, mert a légző gyakorlatok a teljes tüdőt “átszellőztetik”, javul a légzés hatékonysága, nő az aktív tüdőhólyagocskák száma. Könnyebbé válik a légző izmok működése, nő a tüdő vitálkapacitása. Légző gyakorlatainktól a memória és koncentráció képesség fejlődik, kiegyensúlyozódik az idegrendszerünk működését.
A hasi légzés során a belső szervek is átmasszírozódnak, a pangó vér mozgásba lendül, felélénkül a bélmozgás. Kiegyensúlyozódik a vérnyomás, regenerálódik a keringési rendszer.
Fiziológiai hatásukon túl, a légző gyakorlatokkal megfékezhetjük a gondolatainkat, leigázhatjuk az elmét, megszüntetve annak ösztönös működését. Ellenőrzésünk alá vonhatjuk az érzékeket, tudatunk tisztább, intuícióink egyértelműekké válnak.. A pranayama segítségével elérhető a belső béke, az ellazultság és a szellemi megtisztultság állapota.
