Az erőszak hatásai

Az erőszak sok mindenre és mindenkire irányulhat, s ez történhet pozitív és negatív formában. Ebben az anyagi létben többnyire a negatív, jogtalan formája kap helyet, az ember önző magatartása miatt. Ám a pozitív, védelmező mentalitás mindenki szívében jelen van, sőt van olyan is, akinek ez a kötelessége a társadalmi szerepéből adódóan (katonaság, rendőrség stb.).

2.1.1 Pozitív hatás (védelmező)

Az erőszak lehet pozitív abban az esetben, ha például azt valakinek a védelmében alkalmazzuk. Egy hétköznapi példát véve, valamilyen gazember megtámad egy járókelőt és erőszakkal el akarja venni az értékeit, de valaki jön és szintén testi erővel, erőszakkal, de megállítja a támadót. Ebben az esetben látható, hogy a védelmező erőszakot alkalmazott, de azt egy ártatlan védelmében tette, tehát igazságos volt. Egy erős embernek arra kell használnia az erejét, hogy a gyengéket megvédje és ne a saját érzékkielégítését szolgálja. Ezt alapul véve a gyengék megóvására lehet más ellen irányuló testi erőt alkalmazni. Ebben a fejezetben alátámasztást kap a jogos erőszak alkalmazása igazságszolgáltatás esetén, hiszen mint az köztudott a törvény bünteti azokat az embereket, akik ártó szándékkal alkalmazzák az erőszakot. Ennek kapcsán a Bhagavad-gītāban is olvasható, hogy a bíró halálbüntetéssel sújtja a gyilkost, de ezért a tettéért nem lehet elítélni, hiszen a törvény alapján hozott, ilyen döntést.[1] Ebből is jól látható, hogy az erőszak ezen formája is pozitív (védelmező) hatással bír, így ebben a formában az igazságszolgáltatás érdekében megengedett az erőszak.

A fent leírtakból az következik tehát, hogy más élőlénynek, személynek a védelme az emberek számára pozitív jelentéssel bír.

2.1.2 Negatív hatás (ártó)

Az előző alfejezet példájánál maradva, a rabló – aki egy járókelőt akart kirabolni – képviseli a negatív értelemben vett erőszakot. Fizikai erővel rákényszerít valakit, hogy átadja tulajdonát. Természetesen ez csak egy példa, ártani nagyon sokféleképpen lehet, nem csak úgy, hogy az ember kirabol valakit. Alapvetően maga az erőszak negatív értelemben van jelen a köztudatban, ezért én a pozitív szemléletet, illetve az erőszak mélyebb értelmezését mutatom be a következő fejezetekben. Fontos tudni azt is, hogy az ember számtalan indokkal alkalmazhat negatív erőszakot, de mindezeken felül szeretném kiemelni, hogy ebben az anyagi világban vannak olyan erők, energiák, amelyek alapvetően abba az irányba viszik az embert, hogy ilyen ártó cselekedeteket hajtson végre. Ezen erő tényezőkről részletesebb kifejtés lesz olvasható egy későbbi fejezetben, de előtte fontos tisztázni és jól értelmezni magát az erőszakot.

Ebből a fejezetből az a következtetés vonható le, hogy az erőszaknak vannak pozitív és negatív hatással bíró jelenségei, még abban az esetben is, amikor úgymond az igazságszolgáltatás terén valakit halálbüntetéssel súlytanának, hiszen az ezt elrendelő bíró ugyan durva erőszakot kell, hogy alkalmazzon mégis tette pozitív hatással bír a köz számára.

2.2 Az erőszak elkövetésének mértéke és formája

Mint mindennek az életben, az erőszaknak is van mértéke, ami azonban igencsak sok szinten tud megnyilvánulni. Mindezeken felül még az is bonyolítja a helyzetet, hogy az erőszak három szinten is megjelenhet, amelyek az alábbiak:

Gondolat szintjén megnyilvánuló erőszak;
Kimondott szó által megnyilvánuló erőszak;
Cselekedetek szintjén megnyilvánuló erőszak.

Fontos megérteni azonban, hogy bármilyen erőszakot is követünk el életünkben, előbb vagy utóbb fel kell ismerni ezen tettek súlyosságát és legalább meg kell próbálni helyre hozni az ily módon elkövetetett bűnöket, lehetőség szerint még a halál előtt. Erről a Śrīmad-Bhāgavatamban Śukadeva Gosvāmī[2] így ír: „Ha valaki a Manu-saṁhitā[3] és a többi dharma-śāstra[4] leírása szerinti kellő vezekléssel nem teszi jóvá még halála előtt azokat a bűnöket, amelyeket ebben az életében elméjével, szavaival vagy testével elkövetett, akkor halála után kétségtelenül a pokolbolygókra kerül, ahol szörnyű szenvedés vár rá […]”[5]

Köztudott az is, hogy minden tettet, amit az ember elkövet, azoknak vannak visszahatásai, bármelyik szinten is követi el azokat, legyen akár jó vagy rossz cselekedet. A következő alfejezetekben részletes bemutatásra kerülnek az erőszak szintjei, így mélyebb bepillantás nyerhető annak megnyilvánulásaiba és visszahatásaiba egyaránt.

2.2.1 Mentális erőszak

Elsőként a finom fizikai szinten megnyilvánuló, azaz a gondolatban elkövetett erőszakot szükséges megismerni, mely az erőszak legfinomabb formája. Ez a fajta erőszak legyen az akármilyen kemény és durva – például valaki, annyira haragszik egy ismerősére, hogy gondolatban elképzeli a megverését, megölését – mivel csak gondolati szinten nyilvánul meg, így nem ítélhető el ezért az elkövető. Ugyanakkor óvatosan kell bánni a bűnös gondolatokkal, mert megmérgezik az elmét. Manu törvénykönyve alátámasztja, hogy a bűnös gondolatnak is vannak hatásai: „Elméje cselekvésének jó vagy rossz következményét az ember az elméjében tapasztalja meg. […] az elmebeli bűnöktől pedig alacsony sorban születik.”[6] Látható tehát, hogy a jogszabályok szerint nincs következménye a mentális erőszaknak, de a védikus előírások szerint van. Fontos továbbá tudatosnak lenni arról, hogy az ember a gondolataival formálja meg tetteit, – például egy bűnöző is először kiterveli a bűntettet, azután cselekszik – ezért is kell nagyon vigyázni velük.

2.2.2 Szóbeli erőszak

Amikor az ember az erőszakra gondol, elsősorban annak a fizikai aspektusa jut az eszébe. Pedig sok esetben a szóbeli gyalázás, megfélemlítés jobban lerombolja az ember önértékelését, mélyebb nyomokat hagy, mint a fizikai bántalmazások. A szóbeli erőszak folyamán a bántalmazót nem érdekli a másik véleménye, csak a saját fölényének érvényesítése. A szóban történő erőszaknak is az a célja, hogy az elkövető megszerezze, fenntartsa a másik ember feletti uralmat. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda szerint, ha valaki durva szavakkal illet valakit, az is bűnnek számít.[7] Ha egy ember szavaival aggodalmat okoz a másik embernek, akkor az szintén erőszaknak minősül, erről az erőszak meghatározásánál írtam. Köztudott, hogy amikor az ember szavakkal sérti meg, illetve becsmérli a barátait, családtagjait, ismerőseit vagy akár egy ismeretlent, akkor azt a törvény egészen addig nem bünteti, amíg az tettlegességgé nem fajul. Más a helyzet azonban akkor, ha valakinek szándékosan a rossz hírét kelti valaki és az eljut a közmédiába, mert abban az esetben már rágalmazásról, illetve személyiségi jogok megsértéséről beszélünk, ami büntetendő cselekedetnek számít.[8]

A fent leírtak által tehát alátámasztást nyert azon tény, hogy a szóban elkövetett erőszak (annak fokozata alapján) bűntetendő lehet.

2.2.3 Fizikai erőszak

A fentiekben az erőszak úgymond finomabb formái kerültek bemutatásra, melyek adott esetben szintén súlyos következményeket vonhatnak maguk után, viszont mégis a legsúlyosabb eset, amikor valaki fizikai erőszakot követ el. Ez már a cselekvés szintjén elkövetett bűn, ami a magyar bűntetőjog értelmében (kivéve, ha jogos önvédelem vagy 8 napon belül gyógyuló sérüléseket okozott) büntetendő. Fontos kiemelni, hogy a durva fizikai szinten történő cselekedeteken belül sem mindegy, hogy milyen mértékben nyilvánul meg az erőszak. Pl.: a tettek visszahatásai és azok büntetései is más jellegűek abban az esetben, hogy ha mondjuk valaki csak meglök valaki mást vagy amikor fegyverrel támad rá, illetve végezetül megöli őt. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda kimondja, hogy a Legfelsőbb Úr engedélye nélkül elkövetett erőszakos tett bűntetendő, ezek közül pedig a legsúlyosabb tett az, aminek a végkimenetele maga a halál, pontosabban: „Valakinek a testét megölni a felsőbb hatalom megbízása nélkül szörnyű és büntetendő tett, az állam és az Úr törvényei szerint egyaránt.”[9]

2.3 Az erőszak mögötti tudatosság

Bármilyen furcsán is hangozhat, de az erőszakot el lehet követni tudatosan és tudattalan módon is. Ugyan a fentiekben már részleteztem, hogy milyen az erőszak akkor, amikor az ember embertársa ellen követi azt el, viszont van egy másik, nagyon fontos dolog, ami ebben a mai korban, bizonyos szempontból engedélyezett erőszaknak minősül, ez pedig nem más, mint az állatok ellen elkövetett erőszak. Ez egy jó példa arra, hogy könnyebben érthető legyen a tudatos és a tudattalan erőszak fogalmának megértése. Az erőszak meghatározásánál említettem, hogy a magyar büntetőjog és a védikus előírások nincsenek összhangban, ez az eltérő felfogás a következő példánál is megmutatkozik. Mint azt köztudott vannak olyan állatok, amelyeket azért tartanak az emberek, hogy előbb-utóbb megegyék őket. Mivel ez sok helyen elfogadottnak számít, így az anyagi felfogás szerint nem szennyezi be bűn azt, aki ételeként állati húst fogyaszt. Azonban a Śrīmad-Bhāgavatam azt írja: „Azok a bűnös személyek, akik nem ismerik a vallásos alapelveket, ám mégis teljesen jámbornak tartják magukat, bűntudat nélkül erőszakot követnek el ártatlan állatok ellen, akik teljesen megbíznak bennük. Következő életükben az ilyen bűnös embereket ugyanazok a lények fogják enni, akiket megöltek ezen a világon.”^[10] Ebből az következik, hogy ugyan szándékosan ölik meg az állatot, mégis jámbor embernek hiszik magukat. Mindez amiatt van, mert a tudatukat beszennyezi az anyagi energia,[11] így ők tudatlanságban szenvednek. Ennek az illúziónak az alapja a hamis önazonosítás, az anyagi megjelölésekkel való azonosulás. Ez abból adódik, hogy az egyéni lélek az anyagi világba kerülve önzővé válik és az érzékkielégítésre fókuszál, illetve a céljainak véghezvitelére való korlátlan vágy felülkerekedik az intelligenciáján. Ezzel a tudattal, ami a testi önazonosítás, az élőlény a saját érzékkielégítése érdekében bűnös tetteket követ el.

A fentiekből látható, hogy milyen szövevényes is maga az erőszak, illetve, hogy miért is különböztethetünk meg tudatosan és tudattalan módon elkövetett erőszakot. De hogyan is követhet el az ember tudattalan módon és tudatosan erőszakot?

2.3.1 A tudattalan erőszak

Tudattalan módon elkövetett erőszaknak számít például, amikor egy kisgyerek tányérjára a szülei húst tesznek és ő még nem tudja, hogy ezen hús feltálalásához meg kellett ölni az állatot. Egy gyerek még tudattalan sok dologgal kapcsolatban, így arról sem tud, hogy ezzel erőszakot követ el. Legjobb esetben, amikor valaki tudomást szerez arról, hogy a másiknak szenvedést okoz valamilyen cselekedetével, akkor azt a cselekvést abbahagyja, illetve, ha van rá módja megpróbálja helyrehozni a tette által okozott kárt. Azonban van olyan is, aki tudatosan az élvezet kedvéért követ el erőszakos tetteket.

2.3.2 A tudatos erőszak

A tudatos erőszaktevők közé sorolhatóak például a sorozatgyilkosok, a nemi erőszakot elkövetők, bántalmazók stb. A Śrīmad-Bhāgavatam így ír az ilyen emberekről és a rájuk váró következményekről: „A feltételekhez kötött lelket[12] néha az érzékkielégítésből származó parányi boldogság vonzereje ragadja el, s így tiltott nemi életet él, vagy ellopja mások tulajdonát. Ilyenkor a kormány emberei elfogják, vagy a nő férje, vagy védelmezője látja el a baját. A jelentéktelen anyagi elégedettségért cserébe pokoli helyzetbe kerül, és nemi erőszakért, emberrablásért, tolvajlásért és hasonló tettekért börtönbe vetik.”[13] Ezekben az esetekben az elkövetők tudják, hogy erőszakot követnek el és tudatosan hajtják azt végre. Az ilyesfajta erőszak mind Isten, mind az állam törvényei szerint is büntetendőek.

A tudatos és tudattalan erőszak témájával kapcsolatban felmerül, hogy az élőlénynek van e szabad akarata.

2.3.3 Az élőlények szabad akarata

A szabad akarat a dharmán keresztül kapcsolható az erőszakhoz. Az egy régóta vitatott téma, hogy van-e szabad akarata az élőlényeknek vagy nincs. Mindenki maga dönti el, hogy milyen utat jár, ily módon azt is maga választja meg, hogy követi-e Istent vagy ő maga akar az lenni. Amikor azt választja valaki, hogy ő akar Istent játszani, akkor az végül az anyagi világba kerül. „Az élőlények sorsát szabályzó törvényszerűséget karmának[14] nevezik, amit cselekedeteivel maga az élőlény alakít ki. Vagyis mindenki a maga sorsának – és jövendőbeli testének – a „kovácsa”. […] Az egyéni élőlények, parányi lelkek eredendőn Krisna társaságában, a lelki világban éltek, de szabad akaratukat rosszul használva elfordultak Istentől, és így az anyagi világba zuhantak. Ezt a világot éppen azért hozza létre a Teremtő, hogy helyet biztosítson a függetlenségre vágyó, önző lelkeknek.”[15] Az ember önző vágyait csak más élőlények kárára tudja kiteljesíteni és uralkodását gyakorolva rajtuk, erőszakhoz fog folyamodni. Ennek a folyamatnak az eredményeként jelenik meg ebben a világban az erőszak. Amikor szabad akaratból eljön valaki a lelki világból, azzal együtt vállalnia kell azt is, hogy egy garantáltan erőszakos anyagi világban fog megszületni. Éppen ezért megvan ugyan a szabad akarat, de ezt megfelelően kell felhasználnia mindenkinek. Azonban az anyagi illúzió fogságában csekély az esély a megfelelő használatra. Kṛṣṇa különleges képessége, hogy bele tud avatkozni a szabad akaratba. Sok esetben egyenesen a pokolba vinné az embert a saját szabadakarata, de az Ő beavatkozásának köszönhetően megmenekül. Csakúgy, mint egy gyermek a szabad akaratával meg szeretné érinteni a tüzet, de az apa rászól: „Ne csináld!” Ily módon Isten is gondviselő, akár egy szülő. Azonban ez nem garantálja azt, hogy nem fog az ember bűnös tetteket végrehajtani, mivel azok következményét valamilyen szinten meg kell tapasztalnia azért, hogy rájöjjön itt ebben a világban sohasem lesz neki jó és vissza kell térnie eredeti természetéhez, miszerint ő Isten szolgája. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda azt mondja, hogy van szabad akarat, de ezt a szabad akaratot az embernek megfelelően kell használnia.[16] Ez is megerősíti azt a tényt, hogy az élőlénynek van szabad akarata, de ezzel a szabad akarattal azt kell választania, hogy visszamegy Istenhez a lelki világba.

Részlet: Szabó Ivett vaisnava jógamester szakdolgozatából

[1] Bhg. 2.21. magyarázat

[2] Śukadeva Gosvāmi: Önmegvalósított, művelt bölcs volt, költő a bölcsek között. Ő beszélte el a Śrīmad-Bhāgavatamot.

[3] Manu-saṁhitā: Az emberiség törvénykönyve.

[4] Dharma-śāstra: Kinyilatkoztatott szentírás, a vallásos elvekről.

[5] Bhāg. 6.1.7.

[6] Borbély 2019: 360.

[7] „And if I hurt you by harsh word, then that is also a sin.” Lásd: Bhaktivedanta Swami Prabhupāda: Śrīmad-Bhāgavatam 6.1.7 lecke. San Francisco, 1968.09.10.

[8] „Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2012. évi C. törvény 226. §)” Lásd: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200100.tv&fbclid=IwAR2cQ30Iv-tigtssH3XgkLnokaPrS-5J3tDuhf7ooN_WIRtptBn_bVXxMfc

[9] Bhg. 2.19. magyarázat.

^[10] Bhāg. 11.5.14. Saját fordítás angol nyelvről.

[11] Anyagi energia: Az Úr Viṣṇu energiája, amely a tudatlanság kötőerejének (lásd: következő lábjegyzet) hatása alatt áll. Lásd: Bhagavad-gīta előszók.

[12] Feltételekhez kötött lélek: Akik az anyagi kötőerők hatása alatt élnek, tehát az anyagi világban. Az anyagi természetet három kötőerő alkotja: a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőereje. Bővebben a Bhg. 14. fejezetében található leírás a kötőerőkről.

[13] Bhāg. 5.14.22.

[14] Karma: Anyagi tettek, amelyekért visszahatás jár.

[15] https://terebess.hu/keletkultinfo/krisna.html

[16] „You have got free will, but you must utilize it properly. That is free will. Free will means to utilize it properly.” Lásd: Bhaktivedanta Swami Prabhupād, reggeli séta. Los Angeles, 1973.12.04.