Biztosan sokszor hallottad már ezt a szót, hogy karma. Valóban. A karma szó onnan ered, ahonnan a jóga is. A védikus tudományok, a védikus irodalom alapszókincsei közé sorolhatjuk, így nem is csoda,hogy már ismered.
A lélek természetének a védikus eredetű leírása a lelki tudomány alapja, melynek egyik legfontosabb eleme az, hogy a lélek örökkévaló:
„A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.”
Meditációkban, a jógaóráink végén, többször hallod tőlem ezt az idézetet. Ez az alapja annak a helyzetünknek, amiben most elhelyezkedünk ebben a világban, ebben az életünkben.
Ebből a versből megérthetjük, hogy a lélek a test halálát követően is létezik. Amikor azt halljuk, hogy meghal valaki,akkor a Bhagavad-gītā tanításait megértve pontosan tudjuk, hogy a lélek megszabadult elhasznált fizikai testétől. Az mindegy, hogy valaki természetes úton, vagy erőszak miatt hal meg, a halál csak a testtel van kapcsolatban.Az élőlény elhagyja jelenlegi testét, és egy másik testbe költözik:
„Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.”
Ez a lélekvándorlás, vagy reinkarnáció. Az élőlénynek már az idős, beteges test nem alkalmas arra, hogy beteljesítse a vágyait, így egy megfelelő pillanatban eltávozik belőle, és egy másik testben tér vissza. Így írja le a Bhagavad-gītā ezt a változást egy elnyűtt ruhadarab levetéséhez hasonlítva. A lélek nem változik meg, csak egy másik testbe, másik ruhába bújik.
Gondolhatjátok, hogy mivel nem emlékszünk az előző életünkre, egyáltalán nem biztos, hogy voltak előző életeink. De valójában, csak elfelejtettük az előző életeinket, mivel egyszerű, közönséges élőlények vagyunk, nem vagyunk képesek visszaemlékezni.
Ez pont olyan, mint az alvás: amikor álmodunk, megfeledkezünk arról milyen testben is vagyunk. Lehet, hogy repülünk valamerre, vagy más érdekes dolgok történnek velünk. A tudatalatti elraktározza az előző életekből származó tapasztalatokat, és alvás közben ezek az emlékek időnként felszínre kerülnek.
A tudatalattit egyébként úgy képzeld el, mint egy nagy jéghegyet. A víz alatt rejtőzködik a hatalmas része. A felszínen, csak nagyon kis részét láthatod. Ezért vagyunk olyan sok dologgal kapcsolatban bizonytalanok. Ezért van az, hogy azt mondják a pszichológusok fel kell tárni a tudatalattiban rejtőző dolgokat, mert ott vannak és időnként például, úgy kerülnek a felszínre, hogy megálmodjuk őket, vagy valamilyen hirtelen sokkhatás következtében szembesülünk velük.
Tehát, amikor felébredünk, általában elfelejtjük az álmainkat és folytatjuk a életünket.Pont ilyen módon feledkezünk meg az előző életeinkről is.
Az elhasznált test elporlad, mi pedig egy másik testben folytatjuk tovább.
De mi alapján választódik ki az új test? Mi és Ki dönti el mi legyen a következő állomás?
Hát a karma törvénye az.
A Viṣṇu-purāṇa írja,hogy 8 400 000 létforma létezik ebben a világban, melyből 400 000 az emberi vagy humanoid forma.
„Kilencszázezer faj él a vízben. Kétmillióféle mozdulatlan élőlény (sthāvara) van – fák, egyéb növények stb. Rajtuk kívül egymillió-egyszázezer fajta rovar és hüllő, egymillió madárfaj, hárommillió fajta négylábú és négyszázezer emberi faj létezik.”
A lelkünk bármilyen testet elfogadhat, a vágyainknak megfelelően. Kerülhetünk növényi, állati, emberi, vagy akár egysejtű testbe is. Azt, hogy pontosan melyik létformába kerülünk, saját magunk döntjük el a jelenlegi életünk tetteinek a következményeként. Ez a karma törvénye.
A karma szó tettet jelent. Ha jót cselekszem, jó eredményt kapok, ha viszont rosszat
teszek, akkor szenvedni fogok. A jó karma jelei: előkelő származás, szép testi vonások, átlagon felüli intelligencia stb. Ezek a tulajdonságok az előző életekben végrehajtott jó cselekedeteinek gyümölcsei.
A rossz tetteknek is van visszahatásai, az előbbieknek pont az ellentétei.
Gondolhatjátok, hogy akkor mindegy, mit teszek, a sorsom úgyis a múltbeli tetteim eredményeitől függ. Mindenképp szenvedni fogok a bűnös tetteimért, a jámbor tetteim pedig élvezetet biztosítanak, ezért fölöslegesen erőlködöm: nem a jelentől függ, hogy mi történik velem. A múltban már meghatároztam jelenlegi sorsomat. Ezért a sors az, ami mindenható, s bárhogyan is törekszem, mindenképp az fog velem történni, aminek történnie kell.
Ezzel a gondolkodással az a probléma, hogy figyelmen kívül hagyja a következő tényt: a múltbeli tettet ugyan én hajtottam végre, de szabad akaratomból cselekedtem úgy.
A jelenlegi élet, amiben most éppen vagyok, valóban a múltbeli tetteimen alapul, de mindig szabad akaratomból döntök a jövőm felől. A jelent nem tudom megváltoztatni, de a jelenlegi tetteimmel befolyásolni tudom a jövőt!!
Tehát: az élethelyzet, amely tőlem függetlenül áll össze, a múltbeli tetteim eredménye, s erre semmi befolyással nem lehetek. Tőlem függ viszont, hogy szabad akaratomból hogyan viselkedem abban az adott szituációban, s ezzel befolyásolni tudom a jövőmet. Nincs tehát minden eleve elrendelve!!
Így azt mondhatjuk, hogy az előző életekből származó karmák már eleve meghatároznak minket. A hajlamunkat egy bizonyos munkára, vagy cselekvésre és ezek az indíttatások segítenek meghozni a döntéseinket az életünkben.
Ezekből megérthetjük, senki mást nem hibáztathatunk azért, ami most történik, csakis saját magunkat.
A szabad akarat persze továbbra is jelen van az életünkben. Ezért a mostani életemben is döntések sorozatát kell meghoznom, hogy a sorsom által diktált helyzetekre befolyásolással legyek. Újabb karmát teremtek, ami a jövőmet fogja befolyásolni.
A Védák szerint az az igazán intelligens ember, aki felismerve saját örökkévaló természetét, képes elvágni a karmikus visszahatások összetekeredett kötelékét és képes kezébe venni a sorsa irányítását:
„A gyümölcsöző cselekedetek láncolata megszűnik, amint az ember az önvalót tekinti a mesternek.”
Hopp! Még egy pont a befelé figyelèsnek! 🙂
Az önvalóról, azaz a lélekről szóló tudás ezért nagyon fontos!
.
A Védák azt mondják : az, aki anyagi testtel rendelkezik, nem maradhat lusta, figyelmetlen egyetlen pillanatra sem. Karmák milliárdjait gyűjtjük össze, a tetteink visszahatásait – legyen jámbor, vagy bűnös tettek – vagy már most, mint instant karma ebben az életünkben megkapjuk, vagy a következő születésünket készítjük szépen elő.
Tudnod kell, hogy a halál döntő pillanat az újjászületés szempontjából:
„Ó, Kuntī fia! Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.”
Hát igen, de sajnos csak nagyon kevesen vannak, akik a halál pillanatában urai a helyzetnek. Nem nagyon valószínű, hogy majd irányítani tudjuk a gondolatainkat. Arra fogunk gondolni, ami egész életünkben a leginkább foglalkoztatott minket, vagy az a valaki, akihez a legjobban ragaszkodunk. ….és abban a pillanatban már repülünk is tovább a vágyott cél felé.
„Az anyagi világban az élőlény különböző életfelfogásait úgy viszi egyik testből a másikba, ahogyan a szél szállítja az illatot. Felvesz egy testet, majd kilép belőle, hogy egy újat fogadjon el.”
Ez szinte észrevétlenül történik meg velünk.
Ezek fényében megérthetjük, hogy miért helyezi a Védikus irodalom a hangsúlyt arra, hogy az emberi élet az önmegvalósításra való. Felismerésre kell jutnunk azt illetően, hogy kik vagyunk valójában.
Ezért sugalljuk nektek rendszeresen a relaxációban, hogy „Te egy lélek vagy, Te nem ez a fizikai test vagy. Nem vagy vele azonos.”
A Védák szerint ez az élet igazi célja!
Törekedni, hát a tudatos életre, összpontosítani a lélekre (az önvalóra), az életedben a legfontosabb dolog!
Nem mondhatok mást!
Gyakoroljatok!
Szeretettel:
Zita
Idézetek: Bhaktivedanta Swami Prabhupāda: A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. Bhaktivedanta Book Trust, 2008.